Gyermekbarát hivatal egy portás személyében

Idén egyszer már jártam a Földhivatalban, akkor gyermek nélkül és bevallottan élveztem ezt a pár órát, amit az odautazással, sorban üléssel töltöttem, egy Ipoddal a fülemen, mert zenét hallgatni így, egyedül, igen ritkán van időm.
Ma viszont Misivel kellett mindezt megismételni, a Gázigényléshez.
Felkészültünk, mesekönyv, kisautó, enni-inni.
Misi álmosan kelt, az ovi után 40 perces autózás után nem akart kiszállni, láthatóan kába volt, haza szeretett volna menni. Megértően terelgettem a hivatal felé. Sorszámhúzás után csalódottan állapítottam meg hogy kb 20an vannak előttünk, mégha 2 ügyintézőval és 10 perc/ügyfél számolunk, akkor is 1,5 óránál járunk várakozásban és ez volt az optimista becslésem.
Leülünk, adatlapot kitöltöm, mikor egy férfi fölénk hajolt és a fülembe súgta: Menjenek az ajtóhoz, ha valaki kijön, azonnal menjenek be.
Rendben, összecuccoltunk, ajtó mellé beálltunk. Szerencsére a várakozók távolabb üldögéltek és nem láttam, hogy idegesen néznének ránk.
A portás megint hozzánk érve tovább súgta: Ne várják meg, míg újból felvillan egy sorszám, azonnal be. Bólogatok. Ekkor már 15 perce ott voltunk és egyik sorszám sem mozdult még.
Ajtó nyílik, ügyfél ki, mi be.
Leülük, egy fiatal srác mosolyog rám: A portás küldte? Ok, én is szociális vagyok, csak mikor zárás után is beküldi az ügyfeleket, hogy még itt vagyunk, na az...
Megköszönöm, papírt átadom, és 10 perc múlva távozunk a térképmásolattal.
És Misi 3 éves, Vele már ki lehet bírni hisztik nélkül egy ilyen délelőttöt is, ha muszáj. De ha nem?
Persze jó lenne, ha az ügyintézés úgy lenne szervezve, hogy ne kelljen senkinek sem ilyen sok időt várakozással tölteni.
Azért jól esett.