Ez az?

Az elszállt szövegben arról elmélkedtem, hogy mennyire vártuk azt a szívdobbanást, amikor azt érezzük, hogy IGEN, EZen a telken, házban szeretnénk lakni. De ez nem jött el. Illetve a települések közül ez "jött be" leginkább, de a telek választásnál jórészt csak a józan érvek döntöttek, azaz nem kell autóba ülni, ha a faluba szeretnénk besétálni, ha oviba, ha a helyi iskolába megyünk (azért valószínűleg nem ide fognak járni), ha biciklizni szeretnénk, ha egy fagyit ennénk.

Csend, jó levegő és elég közel, de egyben elég távol a város is, és a vidéki utjainkhoz sem kell egész Budapesten keresztül vágni.

A telek 933 nm, körbe van kerítve, közművesített, egy pici fűzfával. A nagy, árnyékadó és éltető fákat nem tudjuk semmivel sem helyettesíteni, de más szemmel nézve, ez a telek egy lehetőség nekünk arra hogy mi ültessünk fákat, bokrokat, virágokat. Amik majd megnőnek.
Megkérdeztük a gyerekeket milyen fát szeretnének ültetni: Andris meggyfát, természetesen az öccse is meggyfát, Csaba cseresznyét. Én diófát, de le akarnak beszélni. Jó legyen almafa.